A PAPSÁG ÉLETE

Egyiptom egy földre szállt csoda volt, egy hatalmas birodalom. Ezt a csodát a fáraó, vagyis az istenkirály vezette. Természetesen a fáraót ruházták fel az istenek és az istennők a legnagyobb hatalommal és döntési jogkörrel, de egyedül képtelen lett volna minden feladatot ellátni, ezért egy irányítói hálózatot hozott létre, egy rendszert, amely képes volt ellátni mind a bürokratikus, mind a vallási-spirituális feladatokat. A papi funkcióknak se szeri, se száma, ha Egyiptomra tekintünk. Szinte minden kis és nagy munkának megvolt a maga felelőse.

Összességében kijelenthetjük, hogy Egyiptomot a papság irányította közvetlenül, illetve a főpapok, a vezír és a fáraó közvetve. A társadalom legfontosabb csoportját a papok alkották. Ők voltak „az isten szolgája” cím büszke birtokosai. Természetesen annak az istennek a nevét illesztették e titulus elé, akinek szolgáltak. Például: Anubisz isten-szolgája, vagy Ízisz isten-szolgája. Ily módon az állami feladatok és a vallási teendők teljesen összefonódtak egymással.

Amint felépültek a misztériumiskolák, illetve a templomok, egyre több papi rend alakult. Egyiptom gyorsan fejlődött és ért fel a csúcsára. Ennek köszönhetően egyre több földönkívüli lény érkezett Kemetbe (Egyiptomba) a maga sajátos repülő szerkezetével, s hagyott nyomot a történelemben azáltal, hogy tanításokkal, különféle technológiákkal és energiákkal gazdagították a Nílus menti kultúrát. Később pedig egyre több isteni lény született le Egyiptomba, hogy megcsodálja és a tökélyre fejlessze a birodalmat.

Az Újbirodalomban ötféle papi rang létezett. A papok háromnaponként testüket végigborotválták és szokás szerint minden nap és minden éjjel kétszer mosakodtak hideg vízben. Érdekes, hogy ellátásuk részét képezte a nekik kijáró borfejadag.

A PAPNŐK SORSA

Minden isteni lény igyekezett lefektetni a maga tradícióit. Voltak köztük olyanok, akik előnyben részesítették a papnőket a férfipapokkal szemben. Mindenesetre a papi-főpapi kinevezés mindig a felsőbb vezetettségtől, jelesül, az istentől vagy az istennőtől származott. Ízisztől, Maattól, Hathortól, csak hogy néhányat említsek.

A történelmi korszakok kezdetén viszonylag sok család nőtagja vett részt az istenek kultuszaiban.

Kivált Néith és Hathor istennőknek voltak papnői. Ez azonban nem jelenti azt, hogy férfiisteneknek ne lettek volna papnői. Például Amon Rének, vagy Thotnak számos tehetséges papnője volt. A papnői szerepkör esetenként örökletes volt, de ez nem mindig mutatható ki. Az azonban abszolút látszik, hogy a papnők befolyása nagy volt mind politikai, mind társadalmi téren. A papnőket nagyra becsülték Egyiptomban. Voltak olyan diszciplínák, melyekhez kifejezetten női mágusokra volt szükség, tehát a feminin oldal sok helyen előnyt jelentett: bizonyos mediális képességeknél, a jóslásoknál-jövendőmondásnál és a gyógyítás egyes ágazataiban mindenképpen.

A tánc, az ének és a zene kifejezetten a papnők feladatkörébe tartozott. A zenének a szerepe legalább annyira volt a tudatmódosítás, mint a szórakoztatás.

Sok esetben nem várták el a papnőktől a szüzességet, s bár voltak időszakok, amikor önmegtartóztatást kellett gyakorolniuk, férjhez mehettek és gyermekeknek adhattak életet.

A papnőkre továbbá szigorú rituális szabályok és etikai elvek vonatkoztak. Ahhoz, hogy megismerhessék az istenség titkos bölcsességét, maximálisan elhivatottnak, spirituális szempontból és erkölcsileg tisztának kellett lenniük. Ennek hiányában egy papnő sem nyerhette el a magasabb beavatásokat.

Ami a papnők étrendjét illeti, olykor érvényben voltak bizonyos étkezési tabuk, de ezek vidékenként és az adott isteni kultusz szerint eltérők voltak.

A papnők szerepét és méltóságát egy példán keresztül szeretném illusztrálni. Hui ókori egyiptomi papnő a XVIII. dinasztia idején élt. Hui volt III. Thotmesz feleségének, Meritré-Hatsepszutnak az édesanyja. Hui kimagaslóan fontos szerepet töltött be Amon, Ré és Atum kultuszának kiteljesedésében. Egy szobra is fennmaradt, melyen III. Thotmesz nagy királyi hitvese anyjának nevezi magát.

De említhettem volna Pabasát is, aki egy személyben volt Amon-főpapnője és az isteni feleség főadminisztrátora, valamint Amon prófétája, Khuit szisztrumosa és isten öltöztetője.

A papság képezte az ókori Egyiptom szellemi elitjét, ők voltak a birodalom artériái. A papnői hivatalok közül csak Amon főpapnőinek rangja volt örökölhető. Ez a méltóság a főpapnő örökbefogadott lányára szállt. Az örökbefogadott lányok rendszerint hercegnők voltak.

Száraz György írása