Miért laposodik el egy kapcsolat?

  2014.06.23. 17:29

 

 

Általában kezdetben minden pár, házaspár nagyon szereti egymást.

 

Nagyon. Csak nem biztos, hogy jól.

 

Hogy mire gondolok?

 

1) "Úgy szeretlek, ahogy én is szeretem, ha szeretnek"

 

Kezdő házasként nagyon szorgalmas férj voltam: minden nap reggel és este is az utolsó kanálig elmosogattam otthon. De nem azért, mert ez volt a hobbim, sokkal inkább azért, mert kedveskedni akartam a feleségemnek. Nekem ugyanis nagyon jól esik, ha szívességből segítenek a munkámban. Így én is egy kisangyal akartam lenni, azonban néhány hét után a feleségem azt mondta:

 

- Ádám, én nem is érzem, hogy szeretsz!

- Micsodaaaaaa? - kérdeztem. Hogy én nem szeretlek? De hát éjt nappallá téve mosogatok, hogy Neked ne kelljen!

- Hát rendes Tőled, de nekem nem erre van szükségem. Ha az esti mosogatás helyett inkább beszélgetnénk egy kicsit, akkor azt hiszem, boldogabb lennék.

- Jaaa... - mondtam.

 

Azóta már tudom, hogy pusztán azért, mert nekem a segítség jól esik, attól még a feleségemnek nem ez a legfontosabb. Nem magamból kell kiindulnom. Nem biztos, hogy a másiknak az esik jól, ami nekem.

 

2) "Úgy szeretlek, ahogy elképzelem"

 

Egy nálam megforduló pár különös esete a következő volt:

 

Egy fiatalember titokban szervezett egy csodálatos külföldi utat egy szomszédos ország fővárosába. Ő kitalálta és elképzelte, hogy majd mennyire fog ennek örülni a kedvese. A hölgy azonban nagyon kiakadt. Ő ugyanis minden nap városban dolgozik, ezért egy csendes kis erdőben szívesebben kirándult volna, mint egy zajos fővárosban, ami a munkáját, a mindennapos hajtást, a stresszt juttatja eszébe.

 

Érthető módon a fiatalembernek nagyon rosszul esett, hogy mennyi mindent megtesz a kapcsolatukért, sajnos azonban egy dolgot elfelejtett: nem kérdezte meg a kedvesét, hogy mi az, ami jól esne neki. A szándéka ott volt, hogy örömet okozzon élete párjának, csak sajnos ezt a saját elképzelése alapján tette.

 

3) "Úgy szeretlek, ahogy Neked jó!"

 

Az igazi szeretet az, hogyha azt nyújtjuk a párunknak, amire szüksége van. Nem indulhatunk ki magunkból, és nem indulhatunk ki a saját elképzeléseinből sem. Mert úgy előfordulhat, hogy a törekvéseink ellenére a másik nem fogja szeretve érezni magát! 

 

Gondoljunk csak bele: hogyan is kell gondoznunk egy kaktuszt? Egy kaktuszt nem locsolhatunk meg naponta több liter vízzel, mert neki nem arra van szüksége. Ha nem nézzük, hogy mi a jó a kaktusznak, és - ahogy a legtöbb növényt - elárasztjuk vízzel, a kaktusz elrohad.

 

Ugyanígy a kapcsolatunkban ne az elképzeléseink alapján fejezzük ki a szeretetünket, hanem egyszerűen kérdezzük meg a kedvesünket:

 

Miből érzed, hogy szeretlek?

 

A kapott válasz pedig egyértelműen megmutatja, hogy mi a teendő, ha magunk mellett egy mosolygós, boldog párt akarunk látni.

 

A gyilkos folyamat

 

1) A házasságunkban sokszor nem ismerjük elég jól egymás pontos igényeit (még akkor is, ha azt hisszük!). Mert nem tudjuk megfogalmazni igazán pontosan és érthetően az igényeinket és vágyainkat egymás felé. Nem érdeklődünk egymástól, hogy mire van szüksége a másiknak, hogy valóban szeretve érezze magát. Nem kérdezzük, meg, hogy mit tehetnénk érte. Ráadásul az igényeink folyamatosan változnak, és a régről megszokott szeretet-kifejezéseink nem érnek célba.

 

2) Mivel nem ismerjük elég jól egymás igényeit, nem tudjuk jól szeretni egymást. Hiába próbálkozik a másik, az olykor-olykor megejtett szeretet-kifejezései valójában nem elégítik ki az igényeinket, és nem érezzük szeretve magunkat. Mert nem azt kapjuk, amire vágyunk. Ezért idővel valami ilyesmit élünk meg: "engem nem szeret igazán a társam"!

 

3) És amikor így érzünk ott legbelül, olyankor egyre kevésbé vagyunk képesek adni, szeretni és a másik kedvében járni!

 

4) Néhány hónap, néhány év, és szépen lassan hozzászokunk a szeretetlenséghez. Megbántva, megalázva, méltatlanul elhanyagolva érezzük magunkat. Ráadásul mindezért a társunkat hibáztatjuk!

 

Holott a társunk pontosan ugyanígy érez! Ő sem érzi szeretve magát!

 

 

Dr. Mészáros Ádám írása