Miért olyan nehéz manapság párkapcsolatot találni?

Gyakori kérdés ez az utóbbi években. Természetesen minden eset más, és más, vannak szerencsés kivételek, de a tendencia az utóbbi években egyre romlik. Különösen a harminc év alatti korosztály érzi ennek negatív hatásait. Míg nagyanyáink, dédanyáink korosztályára jellemző volt, hogy akár egy életen keresztül kitartottak egymás mellett, anyáink (ma 50-70éves korosztály) talán egy válással, és életük során három-négy hosszabb kapcsolattal a hátuk mögött élnek, a fiatalokra jellemző az instant kapcsolat, van nem egy, aki harminc éves korára sem tud felmutatni félévnél hosszabb kapcsolatot.

Megpróbálom körbejárni a témát. Most nem adok párkapcsolati tanácsokat, csak egy általános kortünetet figyelek meg.

Videó formában is megtekinthető, tedd le a tálcára,és hallgasd!

Egyes karma elmélkedők szerint már lejárt a karma 2000 környékén, emiatt már nem olyan fontos, hogy párkapcsolatban éljünk. Míg ezelőtt az embereknek komoly feladatuk, törleszteni valójuk volt a másik felé, mára inkább a személyiség önálló fejlődése a cél. Nekem ez az elmélet kissé nyakatekertnek tűnik, mert munkám során számtalan olyan párkapcsolattal találkoztam, melyre igenis, jellemző a karmikus jelleg, az egyik félnek törlesztenivalója van a másik felé, no meg tanulságul is szolgál.

Egy rövid kortörténeti áttekintés:

Nagyanyáink idején, és jóval előtte jellemzően az emberek zöme ingerszegény környezetben élete le az életét. Gyakori, hogy egyetlen faluban, ugyanazokat az embereket ismerve, egy esetleg – két - három közösséget megismerve éldegéltek.

Nagyon szigorúak voltak az erkölcsök – erénynek tartották a szexuális visszafogottságot, a tradicionális vallások visszatartották a szenvedélyt. A Kereszény/keresztyén ideál az alázatos, visszafogott, házias, a férfiakat kiszolgáló nőtípus volt.

A jellemző volt, hogy tizenévesen egybekeltek a fiatalok, és együtt leélték az életüket halálukig, esetleg az özvegyekre volt jellemző még az újraházasodás. A házasulandó feleket a szülők, rokonok, szomszédok hozták össze, egyes közösségekben fellelhető volt a házasságközvetítő is. A fiatalok keveset utaztak, mivel a közlekedés korlátozott volt, a szekér, a lovas fogat, sőt a régi vicinális sem valami gyors - a gyakori helyváltoztatás nem volt jellemző.

Ugorjunk előre a múlt század közepére. A nők már emancipáltabbak, a fiatalok között egyre inkább divat lett a lázadás, a szabályok felrúgása, de a többség hamar lehiggadt. Többnyire a középiskolában, munkahelyen, tánciskolában, vagy baráti körből ismerkedtek. Az emberek személyesen ismerkedtek, döntő volt az első benyomás, a gesztusok – telefon keveseknél volt, így az emberek kénytelenek voltak személyesen találkozni – ha meg úgy hozta a sors, hogy nyaralás alkalmával, vagy egyéb távkapcsolatot sejtető módon ismerkedtek meg, akkor kénytelenek voltak hamar összeköltözni, mert a kézzel írt levelezésre hamar ráuntak. .

Miután huszonegynéhány évesen férjhez mentek, megszelídültek, és továbbra is a hagyományos tradíciókat követték. Elvárt volt a hűség, a klasszikus család modell. A nő már nem volt ugyan kiszolgáló személyzet, bár a többségnél megmaradt a hagyományos munkamegosztás – ugyan mindketten dolgoztak, de a nő főzött, takarított. Válás előfordult, de jellemzően a hölgyek zöme új férjet, élettársat talált magának - viszonylag ritka volt az agglegény,vagy egyedülálló hölgy.

A kilencvenes évek után kezdett felgyorsulni a világ, új energiák érték a Földet, sokan fordultak az ezotéria, és egyéb vallások felé felé, nagy volt a kontraszt, végletek uralkodtak. Miközben a TV csatornák között tallóztunk – az egyik csatornán vér, és erőszak fojt, a másikon egy szentmisét mutattak. A fiatalok össze voltak zavarodva, nem tudták, mi a helyes értékrend. Discoban, iskolában, klubokban lehetett ismerkedni, és egyre inkább divatja lett az egyéjszakás kapcsolatoknak. De még ekkor is jellemzően húsz-harminc év körül párt találtak, és letelepedtek, akár három - négy gyereket is vállaltak, bár lényegesen többen maradtak még ebben a korban is egyedülállóak (1980 körül születettek), de többnyire az introvertált, visszahúzódó személyeknél voltjellemző. .

Az internetet a kilencvenes évek vége felé kezdtek használni – de borsos díja miatt csak a tehetősebbek használták. Már akkor megjelentek az internetes társkeresők. Ugyan okozott egyeseknél szörnyű meglepetéseket, mikor hónapokig tartó levelezésük után az izmos mozisztár külsejű lovag köpcös bácsikává változott, de a valóban kitartóak egy-két év után találtak hozzájuk illő társat.

Viszont, ahogy fejlődött az internet hálózat, egyre inkább elérhetővé vált az internet az egyszerűbb, szerényebb pénztárcával rendelkező rétegek számára is 2000 környékétől.

 Az okostelefonok ma  már alacsony áron is elérhetőek, nem ritka látvány egy hajléktalan kezében is.

Zúdul ránk a média, akár akarjuk akár nem, gyakori lett a helyváltoztatás, akár más országba, más kultúrába, szinte bárki számára elérhetőek ezek a lehetőségek.

A társkeresők gomba módra szaporodtak, ami nagyszerű dolog, mert így a sokat dolgozó emberek, vagy a félénk, gátlásos személyek is egymásra tudtak találni. Tehát, valóságos áldás.

Vagy mégsem? Mikor az ember kezdőként fellép az oldalra, mit lát? Bőség zavara, tökéletes világ, minden nő, és férfi komoly kapcsolatot keres, modell alkatú (többnyire lopott,retusált,vagy tinikori képek),és csak válogatni kell.

Most nem ejtek szót azokról, akik az elején megakadnak a levelezésben,vagy a komolytalanokról,kaland keresőkről,és nem ejtek szót az erős energiájú, karmikus találkozásokról sem,mert valljuk be ez ritka.   – maradjunk egy tenni akaró, jóérzésű, értelmes ifjú hölgynél - mondok egy tipikus esetet: Tegyük fel, sikerül randevúkat szervezni, és pár kör után megvan az álomférfi.

Mindketten lelkesek, találkozgatnak, programokat szerveznek. Aztán valamelyikük – többnyire a férfi elmarad. Egyre ritkábban jelentkezik, majd eltűnik nyomtalanul. Ha becsületes, akkor esetleg ír egy elbocsátó, szép üzenetet, de ez ritka, mert eltűnni egyszerűbb. A másik félegy ideig keresi, de miután nem kap pozitív visszajelzést, elmarad ő is, a büszkeség igen erős.

Mi lehetett a gond? Ha az elején mindkét emberben megvolt a lelkesedés, mi lehet az a nagy indok, hogy az egyik, vagy mindkét fél ráun a másikra?

Jellemzően a társkeresős profilt nem törölték, továbbra is ismerkednek másokkal is. Ha Meglátunk egy kis hibát a másik emberben, már megy is a levesbe. Pedig nem csalt meg, nem vert meg, unalmasnak, vagy gorombának sem mondható, ha van is hibája, többnyire teljesen tipikus, emberi hiba. De nem beszéljük meg. Miért is? Az csak konfliktus, felesleges izgalom. Könnyebb másikat keresni, tele van az internetes társkereső kitűnő lehetőségekkel… aztán, ha megkapargatjuk, az új jelentkező sem ad sokkal többet, a hibák nála is kijönnek az első hét után…

Aztán megy a mókuskerék,két hetes kapcsolatok,több hónapos szünetek váltakoznak egy átlagos huszonéves életében. Mi lehet az oka, hogy sokan harminc évesen is nem tudnak letelepedni?

Vannak elméletek, melyek szerint a táplálkozás is az oka – az ennivaló, melyet megeszünk,nem tiszta táplálék,génkezelt húst eszünk, hormonok találhatók az ivóvízben,a nők elférfiasodnak, a férfiak elnőiesednek, összekeverednek a nemek, a homoszexualitás is gyakori. Nekünk, nőknek eszünk ágában sincs alkalmazkodni - miért is alkalmazkodnánk egy nőies, passzív, tenni nem akaró férfihoz, mikor mi is legalább ugyanannyit dolgozunk?

Ma már a szex sem annyira hajtóerő, mint a kilencvenes évek elején – akkor a volt szocialista oszágok kirúgtak a hámból, a szabados élet divatos volt, szinte orrunk elé nyomták a szexualitást,akár akartuk,akár nem, Ifjúsági magazinokban, újságosnál az ember csak pirult.

Ma már történt valami pozitív változás, a cenzúra erősebb a sajtóban –viszont az interneten bárki juthat pikáns dolgokhoz – emiatt sokan itt élik ki hajlamaikat, nincs is szükség hús-vér emberre. Gyakori, hogy sokan inkább levelező partnert keresnek, nem valós társat – akivel kedves szavakat válthatnak – de tervek azok nincsenek.

Gyakori hogy két ember egy városban lakik,de sok száz levélváltás után sincs találkozó, ez csak ígéret, vagy az se.

 A sok munka, időhiány nem indok, hiszen apáink, dédapáink is ledolgoztak napi nyolc órát. Viszont ma a legtöbb ember energiahiányra panaszkodik, munka után jobb ledőlni,és kicsit zongorázni a mobilon  Trinytivel,vagy B.Linával, mint kirándulni menni, vagy bográcsozni  a kedvesünkkel. A pénzhiány sem kifogás, mert vannak nagyon jó ingyenes programok is.

Természetesen nem mindenkinek feladata a párkapcsolatban élés, vannak, akik nagyszerűen elvannak egyedül, vagy futó kalandokkal is. Az ember egyedül is kerek, egész.

Viszont a lélek folyamatosan fejlődni szeretne. Emiatt keressük folyamatosan a másik felünket. Az emberi kapcsolatok csiszolnak, fejlesztenek minket – akkor is, ha nem hosszú távú. Természetesen mindenkinek más a sors feladata, nem mindenkinek van benne az életútjában a család, az anyaság, számtalan esetben láttam, hogy pont a sok kapcsolat, sok ismeretség, sok új élmény vezet el egy egyént a saját megvilágosodására.

Az a lényeg, akár egyedül, vagy hosszúházasságban, akár sok rövid kapcsolatban is egységet,harmóniát tudjunk teremteni magunkban. A boldogsághoz ragaszkodjunk! Ne személyhez, vagy mások által belénk erőltetett életformához igazodjunk!

Amennyiben szeretnéd tudni, mi az életfeladatod, vagy párkapcsolati kérdésekben szeretnél útmutatást, keress meg!

Ariella Spirituális Életvezetési Tanácsadó