Mind ehelyett jön a nem éppen romantikus udvarlás:
"Mizu van?" " Két hét múlva ráérsz? Van pár szabad órám, talán beleférsz" " Nem is vagy olyan kövér!" " Menjünk szexelni, aztán majd meglátjuk, hogy lesz-e kapcsolat belőle..."

Ha úgy érzed, érthetetlen okok miatt hagyott ott a párod, barátod/barátnőd - gondold át, hogy amíg ott volt, megbecsülted-e? Vagy csak magától értetődő bútordarabnak láttad, akik bármikor le lehet akasztani... Szeretted, imádtad, de lehet, Ő csak egy érzéketlen fajankót látott, akiben nem sok romantika szorult.

Ha párkapcsolatban vagy - mondj hálát, hogy megvan neked Ő, és becsüld meg - most van lehetőséged dolgozni a kapcsolaton. Ne kritizáld, ne bosszantsd ízetlen tréfákkal - ami nem szellemes - hanem fedezd fel benned az Istennőt/Istent!
Használd a szavak erejét a szeretet nevében!
Figyelj a másik igényeire! Ha így teszed - a legelső mondat , és a fájó érzés jó eséllyel el fog kerülni!

.........................

"Szeretettel fordulok feléd. Örülsz neki?"
Nem biztos, hogy a másik be tudja fogadni a belőled áradó pozitivitást. Ők azok az emberek, akik már nem tudnak bízni, ők azok, akiket gyermek korukban elhanyagoltak, vagy sokat bántottak - akiket becsaptak, kritizáltak, lefojtottak.

Hiába vagy vele kedves, hiába biztosítod róla, hogy szereted,megérted, akkor sem tud megnyílni, "butának", "csöpögősnek", vagy "hazugnak" nevez, mert nem érti mit is jelent a szeretet szó.