|
Az alázatról
2018.04.13. 21:52
Az "alázat" szó nem csábító a mai fülnek. Pedig a helyes értelemben vett, és helyesen alkalmazott alázat nemhogy csökkenti az értékedet, hanem pont ez az, ami felemel.
Alázat egyenlő a befogadással, a tisztelettel.
Az alázat nem azt jelenti, hogy alárendelődünk a másik akaratának, csúszunk-mászunk a másik előtt - hanem azt, hogy befogadjuk a másik tanítását - nézetét - vagy legalább is tiszteletben tartjuk, megfontoljuk.
"Aki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát, felmagasztaltatik." (Mt 23,12)
Akiben túlburjánzik az ego, az maga ellen dolgozik.
Ahogy fent, úgy lent, és fordítva.
Aki tanulni fejlődni vágyik - akár sport, nyelvtanulás, vagy spirituális útján - érdemes elsajátítani az alázatos tanítvány magatartását. Az ellenálló, kekeckedő, ego-ból működő tanítvány csak megrekeszti magát.
Az alázat nem azt jelenti, hogy nem gondolkozol, és leértékeled magad - hanem csak figyelsz, és befogadod az információt, a tanítást egy olyan embertől, aki lehet futball edző, nyelvtanár, vagy spirituális tanító - aki az adott területen nálad képzettebb.
A jó tanító/mester is alázatos - nem gondolja magát mindenhatónak, és nem él vissza a hatalmával.
Az alázat lefelé mutat, de felfelé visz!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
