Igazából személyre szabott egy valós, átgondolt segítség - komplexen, átfogóan kell megvizsgálni az adott embert - ami egy jól szituált rétegnek, vagy egy feltűnően vonzó embernek valóban hatékony módszer - egy pici zsákfaluban élő, bőséget soha meg nem tapasztalt embernek inkább csak hamis remény. 
Aki vakon hisz abban, hogy bármit elérhetünk, annak csalódást okozhat még egy nagyszerű fejlemény is.

 

 

...............................

 

 

Ha nem ért meg a világ - akkor gondold át, vajon te te érted - e magad?
Ha eltérsz a sablontól, van egyéniséged, vagy akár extravagáns, különleges egyéniség vagy - ha elfogadod magad, a világ is el fog fogadni! Legalább is a közvetlen környezeted, és ez a lényeg! 
Ott lehet a gond - ha úgy érzed, nem fogadnak el, nem értenek - hogy belül te is bizonytalan vagy magadban, nem fogadod el magad.

Pl. van egy kamaszlánylány, aki szereti a komoly zenét, imád múzeumokba járni - szabad idejében nem a disco-ba jár, mint a kortársai zöme, hanem önkéntes munkát vállal egy idősek otthonában. Kedves az osztálytársaival, de mégsem szereti senki, nem értik, furcsának gondolják, nincs egy barátnője sem. 
A lány ott követi el a hibát, hogy ő is furcsának találja magát - érzi, hogy nagyon más az érdeklődése, mint az osztálytársainak, és kilóg a sorból - úgy gondolja, benne van a hiba. Titkon irigyli a menő lányokat. Próbál ő is discoba menni, de zavarja a nagy zaj, és a hozzá nem illő tuc-tuc.
Törekvései ellenére nem fogadják be.
Tegyük fel, hogy ez a különös lány egyszerre csak a sarkára áll, ás megszereti magát. Büszke arra, hogy a zene által egyre gazdagabb lesz, és segít az embereknek.
Szinte biztos, hogy idővel a társai nagy része el tudja őt fogadni, és egyesek fel is nézhetnek rá - aki nem - azért nem kár. Idővel kicserélődik a baráti köre is, és hozzá hasonló, komoly, szociálisan érzékeny barátokat fog bevonzani. 
Ne félj különbözni! Nem biztos, hogy a nagy tömeget kell követned, hiszen nem biztos, hogy pont a tömegnek van igaza!

 

 

..........................................................

 

 

 

 

Van-e szabad akaratunk? Sokfajta elmélet létezik. A magam részéről nem hiszek abban, hogy az Égiek által rángatott bábuk vagyunk. Ha Isten szeret minket - nem játszik velünk marionett bábelőadást. 
Úgy gondolom, szabad akaratunk mindenképpen van - de mindenkinek eltérő arányban. Mert az embernek hajlama van biorobotként üzemelni. Agyunkban programok, paradigmák megrögzött szokások vannak - melyet hozhatunk előző életeinkből, szüleinktől, óvó nénitől - nevelnek minket a pedagógusok, az osztálytársak, munkatársak, a haverok, a média, a sajtó - és bizony, nem mindig tudunk önmagunk lenni. Van olyan élet, mikor az illető nem a saját életét éli. Hanem azt, amit anyukája, apukája megkövetelt. Amit a főnöke parancsol. Kötelességének érzi, hogy az legyen a szakmája, amit szülei végeznek - noha titkon másra vágyik. Együtt él azzal, aki igazából szüleinek tetszik - neki meg teljesen más az esete. 
Az ilyen robotpilótának nem sok szabad akarata van - egész élete megfelelési kényszerről szól. 
Ellenben az öntudatos, önbizalommal teli embernek széles - ha nem is korlátlan - a szabad akarata. 
Kijön ugyan az emberekkel - de ha nem megfelelő közegbe kerül, képes emelt fővel távozni, és hozzá hasonló, pozitív emberek társaságát keresi, és jó eséllyel meg is találja. 
Szabad akarat=szabadság!
Törekedj a szabad életre!