A Csipkerózsika c. Grimm mesének sok fajta értelmezése létezik lélektani szempontból. 
Egy pár dolog eszembe jutott a meséről - spirituális szemszögből. Legyen most ez a mese esettanulmány - persze nagy vonalakban, mert több száz oldalt kitenne az egész mese elemzése.

A keresztelőre nem hívták meg a 13. javasasszonyt, mert ki volt számolva az aranytányér, és pont neki nem jutott volna - bosszúból megátkozta a kis királylányt. 
A hirtelen harag, a bolhából elefánt hozzáállás nagyon csúnya jellemhiba - bizony, nem kell ahhoz boszinak lenni, hogy indulatból gerjesztett szavaink ne vágjanak, mint a kés - és ne lehetne belőle önbeteljesítő jóslat - súlyosabb esetben átok.
A kis Csipkerózsika környezete nagyon megrémült - hiszen vakon hittek a boszorkány varázserejében, átkában. Egy pillanatig sem jutott eszükbe, a mondás, hogy "Kutya ugatás, szamár ordítás nem hangzik az Égbe. "
Ezzel a hozzáállással sok bonyodalmat megelőzhettek volna. Csak azt lehet átkozni, aki vehető rá!
Ugyan egy jóságos tündér enyhítette az átkot, miszerint "16 éves korában valóban megszúrja a királylány kezét az orsó , de nem hal meg - ahogy az átok szól - hanem csak száz éves álomba merül."

A rémült király, és királyné minden orsót tűzre vettetett, minden rokkát elégettetett, tilos volt a fonás - ezzel sok ember kenyér keresetébe bele szóltak - mindezt egy jóslat miatt. 
Itt követték el a hibát - hogy nem a valódi problémát szüntették meg - a vakhitet - inkább pótcselekvéseket vezettek be. A növekedő királylány ki sem léphetett a palotából - ingerszegény környezetben nőtt fel (szavas hiba), nem engedték tanulni, fejlődni. Mikor egyszer csak a királylány 16 éves lett, és kíváncsi lett a világra. A pókhálós szobák felfedezése inkább az ő lelkének kis szobái voltak - hiába volt szép, és bájos, és tehetős - ha semmit nem tapasztalt még élete során. 
Mivel nem volt felkészülve az élet viszontagságaira - szülei nem készítették fel a rá váró veszélyekre - valóban rátalált a gonosz öregasszonyra, aki font - és valóban megszúrta az ujját - sorsát, karmáját nem kerülhette ki.
Az önbeteljesítő jóslat benne volt a palota kollektív tudatában. 
A mesét tudjuk, a királyfira már ki sem térek - viszont a klasszikus változatba nem került bele:
A baj megelőzhető. Miért nem vásárolt a királyi pár még egy aranytányért a keresztelőre, hogy egy javasasszonyt se bántsanak meg? Több figyelmességet! Miért nem mondták el a cseperedő királylánynak, hogy mit jósoltak neki - ha figyelmeztetik, kellően felkészítik a rá leselkedő veszélyekre, lehet, el sem indul a palotában...? A mese az eleve elrendelésben hisz - nem kerülhető ki a sorsunk. Noha az embernek szabad akarata van...

.............................
Az is eszembe jutott a történetről - hogy - ugyan már a XXI században élünk, az emberek halálosan komolyan veszik a jövendőmondást - ami nem játék. Nagyon nem. Még ha amatőrként, csupán jóindulatból a barátnőidnek vetsz kártyát játékból, akkor is komolyan befolyásolhatod a sorsát. 
Gonosz boszik ma is vannak - akkor is, ha egyébként tanárnők, vagy boltvezetők. 
A legjobb az lenne, ha mindenki, aki fogadja a jóslatot, tisztában lenne azzal, hogy a jóslat egy útjelző tábla - és bizonyos részben a negatív dolgok felül írhatók, helyes hozzáállással. Ha a királyi pár rugalmasabban áll a negatív jóslathoz (ami inkább átok), és hittek volna a szabad akaratban, lehet, az alvó Csipkerózsika meséje meg sem született volna.