Olyan valakiért rajongsz, aki elérhetetlen?
Egy olyan férfi/nő, aki nem szabad? Aki már sokszor határozottan visszautasított? Aki csak hébe-hóba ér rád, talán nagyon messze is lakik? Talán magasabb társadalmi réteghez tartozik? Talán egy sztár, akit talán soha nem láttál, és nem is fogsz látni? 
Sajnos ez a legtöbb esetben fantom-kapcsolat. Tizenévesen még teljesen rendjén van, mert ilyenkor egy személyiség kialakulatlan, és mindig vonzó az elérhetetlen.
Viszont - ha ismétlődően elérhetetlen emberbe szeretsz bele - akkor itt az ideje az önvizsgálatnak. 
Lehet - a "Nagy Ő" elérhetetlensége még kényelmes is a számodra. Minden kapcsolódás minket tükröz. Talán hús-vér férfival/nővel együtt élve nem is igazán lángolna a szíved.
Lehet, boldogabb vagy a ködlovagtól/ködlánykától, mintha valós kapcsolatod lenne, mert kiszínezheted a fantáziáddal...
Zárkózott, befelé forduló emberek gyakran találják magukat ilyen "kapcsolatban". Ha ez jó neked, maradj benne.
De ha egy idő után szenvedsz tőle, több találkát, nagyobb figyelmet szeretnél - akkor üdv a Való Világban!
Duális világban élünk, párosan szép az élet. 
Lehet egyedül is élni boldogan, de társsal még jobb.
Egy popsztár nem bújik melléd téli estéken. Egy nagyvilági üzletasszony, aki partyról-partyra szaladgál, nem fog neked kora reggel meleg rántottát készíteni, mielőtt a gyárba indulsz. 
Egy nős, sokgyerekes világfi nem ápol téged, ha beteg vagy.
Egy ünnepelt szépségkirálynő (akitől egyszer kaptál egy autogrammot) nem megy el veled kirándulni, és nem bújhatsz hozzá.

..............

"Miért van az, hogy aki nekem bejön, annak én nem jövök be, aki meg rajong értem - az számomra érdektelen?" - ez egy örök kérdés.
Próbálkozom megfejteni, bár nem egyszerű.
Úgy gondolom - az egyenlőtlen, egyoldalú szerelmek azért alakulnak ki, mert a felek az előző életben karmát halmoztak fel, és ezt tovább vitték jelen életükbe. A szerelmes félnek karmikus adóssága van a másikkal szemben. 
Olyan is van, hogy igazából a pár összepasszol, de az egyik még nem kész arra, hogy felvállalja a másikat, és felelősséget vállaljon érte.
Olyan is van - hogy ordít, hogy a pár nem összevaló.
Vagy nagy társadalmi különbség, nagy korkülönbség, műveltségbeli különbség, vagy földrajzi távolság van köztük. 
Mégis a szerelmes fél akkor is nagyon-nagyon akarja a másikat, ha teljesen irreálisnak tűnik. Ha a környezet úgy véli - hogy "alul választ" - bolondnak is tarthatják. Ha "felül választ" - az is igen furcsa, mert meglehetősen ritka, hogy a jóképű multi igazgató egy szürke verebet választ.
Az Égi világban más a rendszer - nincs alá - fölé rendeltség, minden ember egyenlő. Tudatosan választja a lélek a testet, a küllemet, a társadalmi körülményeket, a képességeket, mielőtt leszületne. A furcsa kapcsolatok égi szemmel nem is olyan furcsák - de mivel itt élünk, számos nehézséget, lehetetlenítő körülményt tartogat magába.
Annyi biztos - hogy a szerelmes fél nem tudja kiverni a fejéből a másikat, ha száz visszautasítást kap, akkor is reménykedik. 
A helyes hozzáállás, hogy tiszteletben tarja a másikat - és ha nem is őt válassza, de szeretettel gondol rá, akár évtizedek múlva is. 
Ha te vagy az, akiért rajong egy "szerencsétlen flótás" - ne nevesd ki, ne űzd el! Még ha nem is választod párodul (mert nem erőszakolhatod meg az ízlésedet), akkor is valamennyire engedd be az életedbe - ne álltasd - de hallgasd meg, gondold át értékeit. Lehet, ő karmikus adósod - és neked be kell fogadnod ajándékait - persze csak addig, míg nem zavaró, és még nem kihasználás. Te vagy az ő tanítómestere.