Vannak emberek - főleg a jó külsejű, sikeres, módos fajtából - akik mintha azért születtek volna a Földre, hogy legyen kit imádnod. Bármennyire is tehetségesek az üzleti világban, mégis érzelmi analfabéták. Akik csak elvesznek, de nem adnak. Az ilyen ember szolgálólányának lenni csak ideig-óráig ad múló öröm érzetet, de ebben több a fájdalom, mint az öröm.

Dacára a sztereotípiáknak, nem minden ember örül áradó szeretetednek. Vannak olyanok, akik kifejezetten megrettennek, ha kedves vagy velük, ha pár randi után kifejezed szerelmed, és az összetartozás igényét. 
Itt most nem a "foglalt férfire" gondolok, akinek csak "arra" kellettél - vannak olyan magányos, távolságtartó típusok, akik nem tudják befogadni a szeretetedet. Talán ők azok, akiket átvertek, visszaéltek a szeretetükkel. Ha kedves vagy velük, mindjárt hátsó szándékot vélnek felfedezni. 
Az ilyen emberhez csak nagyon óvatosan, lépésenként közeledj! Nehéz velük - de vannak, akik az oroszlánszelídítésben lelik meg az örömüket. 
Figyeld meg a párod - vajon minek örülne igazából? Helyesen szereted? Vagy csak birtoklod, megfullasztod?

Tehát: régi paradigmák - ha nem is teljesen elvetendők - de nagyon át kell őket gondolni, mert nem minden esetre lehet felhúzni őket.

.....

"Ne légy görcsös! Az a gond, hogy túlságosan akarod!" - mondják jóakaróid, ha láthatóan nagyon küzdesz valamiért, de a siker várat magára. A fenti intelmet nem kellemes hallgatni.
M is a görcsösség? Én mi nem?
Ha állást keresel, és órákat ülsz a gép előtt, és küldözgeted az önéletrajzokat, állásbörze nem marad el nélküled, önmagában dicséretes, követendő példa, mert te nagyon is teszel azért, hogy munkába állj.
Ha társat keresel, és minden buliban, rendezvényen ott vagy, minden internetes ismerkedős oldalon fent vagy, hetente négy randit szervezel le, szintén dicséretes.
Ha mindezt laza lélektartással, Isten akaratába bele simulva, optimistán, és kíváncsian, hittel, és viszonylag jókedvűen teszed - akkor nem vagy görcsös.