És inkább választják a messze lakó (bizonyára a benzinköltséget sem köszönjük meg), a túl gátlásos, vagy túl fölényes, piszkálódó, lekezelő stílusú, a "soha ránk nem érő", 
a semmitmondó, nem éppen lángra gyújtó külsejűt, vagy uram bocsá... foglalt férfit/nőt.
Úgy vélem, az a gond, sokan nem szeretik igazán magukat, gondjuk van a befogadással. Így értetlenkednek, ha egy kedves, csinos lány/fiú őszintén, odaadóan keresné a kedvüket. 
Az is egy ok lehet, hogy sokan megsérültek régi kapcsolataikban, és várják a rosszat: "Mit is keres nálam egy jóképű, jól szituált, Adonisz? Ez biztos humbug" - és már ki is menekül, szegény lovag meg ott marad királylány nélkül. 
Az is igen nyomós ok - hogy a mai emberek zömének (túlnyomóan a férfiaknak) ismeretlen terület az odaadás, az elköteleződés, a felelősség. 
Jaj annak a nőnek, aki gyűrűt, esküvőt emleget - hiába szexistennő, hiába kiváló az almáspitéje, hiába tökéletes - csak elköteleződést ne akarjon! 
Rengeteg az önző, egoista, nárcisztikus vonásokat viselő ember - akik álarcokat viselnek - hogy ki ne derüljön önbizalomhiányuk, sérülékenységük.
Ez a világ nagy mértékeben gyógyításra szorul.

Ne keresd a kihívást a párkapcsolatban! Hisz a párkapcsolat arra való, hogy töltődjetek egymásban, emeljétek, motiváljátok, szeressétek egymást, és az adok-kapok elvét betartsátok. 
A párkapcsolat nem küzdőtér! Nem csata helyszín!
Ha kihívást keresel, sportolj, ejtőernyőzz, adj vért, végezz egyetemet, pályázz meg álommunkát!
Adj esélyt a rendes embereknek! Nem minden jó ember rejtett bérgyilkos! Örülj neki, hogy szeret! Örülj neki, hogy odaadó! Örülj, hogy gyakran hív - nem biztos, hogy azért teszi, hogy fojtogasson, hanem azért, mert hallani szeretné a hangod! A nő nem azért intelligens, hogy téged elnyomjon! Nem biztos, azért csinos - mert meg akar téged csalni! Nem azért bújik hozzád, mert buta, és befolyásolható!
Ne űzd el őt!
Adj esélyt a szeretetnek!