A jófiú senkinek sem kell? A nők csak a macsót tudják szeretni?

Én úgy gondolom - tévhit, hogy a "jóság" nem vonzó, nem szexi...
Miért is lennénk önmagunk ellenségei? Ugyan vannak lelki mazochisták - akiknek torzult a szeretetnyelvük - ők valóban a problémás, zűrös alakokhoz vonzódnak - de a többség igenis, örül, ha illemtudó, romantikus, odaadó, szeretni tudó, nyugodt férfit/nőt talál.

Legtöbb esetben nem a "jófiúsággal" , az odaadással van gondunk.
Vannak olyan lovagok, akik olyan nőbe szeretnek bele, akivel egyáltalán nem passzolnak. Hiába tetszik a lány külseje, ha teljesen eltér az egyénisége a tiédtől? 
Lehet, a lány tanultabb, jobb anyagi helyzetben van, vagy teljesen másra vágyik, mint amit nyújtani tudsz - és nem biztos, hogy azért van így, mert felszínes. 
Az ajándékok, a virágok ugyan nagyon kedves gesztusok, de nem pótolnak olyan értékeket, melyre vágyik a másik. 
Nem túl vonzó - nem éppen ápolt küllemmel miért is szeretne beléd a másik - hiába hordozod a tenyerén...?
Ha nem tudsz társalogni, és csak az "igen-nem" és hasonló színvonalú eszmecseréket tudsz magadból kipréselni - akkor hiába sírsz, hogy a lánynak nercbundát vettél, mégis "barátzónába" rakott...
Ha unalmasnak tart - akkor - ha még szép küllemű, jól szituált is vagy - automatikusan nem nyered el a szívét. 
Egy párkapcsolatban rendkívül fontos (legalább is szerintem), hogy a pár tudjon, akár órákon keresztül beszélgetni, minél több a közös pont, a közös érdeklődési kör, annál biztatóbb a kapcsolat. Nincs lehangolóbb, mint kínos csendben ülni a másik mellett.
Mindenek felett: szerelem vagy van, vagy nincs. Ha nincs kémia - vagy egyoldalú - arra nem lehet alapozni, mert a másik részéről nem jönnek az érzések.