Mikor kavarodik benned a mentális zaj - nem tudsz szabadulni egy rossz gondolattól - ha félsz a jövőtől - állj meg egy pillanatra!
Tudatosítsd magadban - hogy - bár az ember eredendően pesszimista (az ősember így tudott megmenekülni a vadállatoktól) - de tudatosan át tudunk kapcsolni.
Figyeld meg a gondolataidat - valóban a te gondolatod?
Vagy csak egy negatív, szüleink által belénk plántált mintázat - hogy nem vagy elég vonzó nő?
Pl: a párod valószínű el fog hagyni...pedig erre kicsi az esély, ezt be is látod...
Mindenképpen maradj az "itt és mostban."
A módszer ellenzői azzal érvelnek: "Igenis, legyünk résen, mert a jövő buktatókat tartalmazhat" - igen, nekik is igazuk van - de van különbség a rendszeres, kínzó pesszimizmus, és a reális óvatosság között.
Ha nem tudsz aludni, nem tudsz lazítani, örülni az életnek - ha kattog az agyad - akkor próbád a fókuszodat az "itt és mostra" helyezni - nézd a szőnyeget, hallgass kellemes zenét, vagy a csendet. Ezt, bizony, gyakorolnod kell - iskolákban nem tanítják.
Legyél olyan, mint a gyermek. Csak "van", nem retteg a jövőtől - és örül a pillanatnak. Ha kellemetlensége támad, sír, de nem dühöng sokáig, megint játszik egy színes labdával.
Ez a módszer nem zárja ki a tudatos célkitűzést, a törekvést, a pozitív jövő tervezgetését.
Amire figyelsz, azt erősíted fel!
Biztos, hogy jó helyen van a fókuszod?
Az agyunk úgy van felépítve, hogy elkerülhessük, hogy újra, és újra ugyanabba a hibába essünk.
Megismersz egy szőke férfit zöld szemmel, akinek piros nyakkendője van? Hiába kedves, pozitív irányodba - mégsem tudod megkedvelni, mert egy húsz évvel ezelőtti mogorva tanárodra emlékeztet, aki szőke, zöld szemű, és piros nyakkendőt visel.
Ügyfeled szól, hogy egy hetet késik az utalással - bár egyébként tudod, hogy megbízható, és oka van, hogy késik, mégis egy másik üzleti partneredre gondolsz, aki több százezerrel átvágott - így csúnyán leteremted azt a partnert is, aki nem érdemli ezt meg.
Bizony, sokszor agyunk megtréfál minket.
A Buddhista tanok szerint igyekezzünk kikapcsolni a gondolatainkat, és az itt és mostban éljünk.
Természetesen nem úgy értem - hogy sose gondolj semmire, mert ez lehetetlen - hiszen emberek vagyunk.
Viszont a túlagyalás, az előítélet, a pesszimizmus nem jó tanácsadó.
Vannak érdekes esetek - mikor valaki úgy újít fel egy viskót, hogy igazából alig van pénze - de valahogy mindig megoldódik - végül tetszetős, nívós házban élhet.
Vannak egyedül álló, alkalmi munkákból tengődő anyukák, akik valahogy mégis nap, mint nap ruházni, élelmezni tudják gyerekeiket, és kielégítően megélnek.
Ne kattogj a jövőn - vagy legalább is tartsd be a mértéket! Hagyatkozz az Isteni gondviselésre!
AJÁNLOM AZ OLDALT
