Összeszedtem pár dolgot - amit jó, ha betartunk, ha gyászolóval kommunikálunk:

Sose mondd gyászoló szülőnek a következőket, mert - bár lehet, szeretettel vigasztalod - csak még jobban mélybe taszítod.:
- "Isten akarata volt. Azért vette el Isten, mert nagyon szeret!" (akkor inkább ne szeressen)
- "Van még rajta kívül gyermeked, becsüld meg azt! Ráadásul sok másik gyereked születhet!" ( De nekem ő volt életem értelme, nem pótolható mással)
- "Szedd már össze magad, az élet megy tovább, ne ess önsajnálatba!" (No komment)
- "Örülj neki, hogy a gyermeked nem lett rokkant - így méltósággal el tudott menni" (A legtöbb ember inkább neveli megrokkant, vagy fogyatékos gyerekét, mit hogy elveszítse)
- Ugyan, ne búsulj, hogy elvetéltél, biztos a magzat nem volt egészséges - egyébként sem ismered őt, hiszen meg sem született! ( A perinatális gyász lehet hasonlóan mély, mintha már egy élő, megismert gyermeket veszítünk el - ilyenkor az anyának összeomlanak a jövőről szőtt álmai. Sokan egy abortuszt is nagyon nehezen hevernek ki.)
- "Megteremtetted a helyzetet! Biztos a rosszul működő életedre világít rá, hogy rossz úton vagy!" (Ez egy spirituális könyvben jól mutat, és van is benne valami - de egy friss gyászolónál olyan, mintha a halottba rúgnál bele. Vannak olyan élethelyzetek, mikor a legbölcsebb szavak csak sebeket tépkednek.)
- "Lásd a pozitívumot: szabadabban élhetsz, nem köt le a szülői kötelesség, megvalósíthatod önmagadat!" (Neki nem az "önmegvalósítás" kell, hanem a gyermeke)
- "Sminkeld ki magad, és légy vonzó nő, öltözz ki a temetésre - hiszen a gyermeked is örülne egy csinos anyukának!" ( Ezt a nézetet egy motivációs tréner hölgy követi el rendszeresen, nem kis felháborodására a gyászolóknak. Mindenki egyedi módon dolgozza fel a gyászát, ez egy extrém eset)

A legjobb, amit tehetsz, részvétet nyilvánítasz, és megöleled a gyászolót. Hallgasd meg - ha beszélni akar az érzéseiről - ettől némileg megkönnyebbül.