Csak magunkban keressük a hibát?

Nagyon sok spirituális, önismereti írást olvasok, és szembe ötlő, hogy mennyi coach/tréner/guru/mentor vélekedik így.

Igen, persze valamennyire érthető - hiszen sok vendég túlzásba esik környezete, és körülményei hibáztatásával.
Hiába szidja párját, anyósát, apósát, sógorát - míg ő maga nem hajlandó szemléletmódot váltani, megbocsátani - pozitívabban szemlélni a dolgokat...
Igen, mivel a vendég környezetével a mentor szemtől szembe beszélni nem tud, körülményein sem tud változtatni (hiszen nem varázsló) - így érthető, hogy első körben a vendég önvizsgálatot tartson, és a saját hibáit, gyengeségeit reálisan lássa.
Viszont, akinek sebzett a lelke, csekély az önértékelése - akkor áldozathibáztatásnak véli a legtapintatosabban fogalmazott figyelmeztetést is, hogy bizony - ő is hibás a kialakult helyzetért...
Persze nem lehet mindent a segítségkérő vendég nyakába varrni...
Bizony - emberek vagyunk, hibázhatunk. Elő fordulnak furcsa esetek, mikor egy alapvetően higgadt, átgondolt ember veri magát adósságba, vagy egy nagyon is óvatos ember esik vakszerelembe agy arra nem méltó egyénnel...
ha abban a helyzetben, időben lett volna jobb megoldása a helyzetre, akkor úgy tett volna...