Van egy nézet, mely szerint tapasztalni jöttünk a földre. Egy mai embere sokkal több tapasztalatot szerez a felgyorsult világban - mint ükanyáink idején. Az internet általános használata által sokkal tudatosabbak vagyunk (persze jó esetben), A netes társkeresők miatt kiszélesedtek a lehetőségek - persze azért nem fenékig tejfel a dolog - mert ezeken a helyeken jóval több a kaland kereső, mint megállapodni vágyó.
Ha életünk során több kapcsolatot sorakoztathatunk fel - és ezek mély kapcsolatok, akkor ebben semmi rossz nincs - tapasztalat szerzéseben, önismeretben biztos, hogy előrébb járunk, mint az, aki ötven évet él le egy langyos kapcsolatban.
A rövid kapcsolatok, a sikertelenségek, beteljesületlen szerelmek, csúfos kudarcok is hordozhatnak üzenetet.
A felszínes, lélek nélküli partnerkapcsolatok ellenben kiégéshez vezetnek, mindkét nem részéről. A testiség hajszolása egy pótcselekvés - menekülés a mélyebb érzelmek elől.
Még ha nem is találod ikerlelked - azt a hölgyet, vagy urat, akivel viszonzottan szeretitek egymást (ez rendkívül ritka) - akkor is érdemes aktuális kapcsolatodban maximálisan odatenni magadat.
Addig maradj benne, míg jól érzed magad pároddal - és úgy érzed, van mondanivalótok egymásnak - lelki értelemben együtt építkeztek.
Ha távolodtok egymástól, és minden igyekezet ellenére nem tudod javítani, megmenteni, és a kapcsolódás inkább pusztít, mint emel - inkább lépjetek tovább!
Nem a kapcsolat hossza, hanem a minősége fontos!
De ettől függetlenül törekedj a mély, tartalmas kapcsolatra - ne félj megélni a szerelmet, ne zárd be a szíved az esetleges csalódástól való félelmedben - aki bátran megéli a szerelmet (még ha nem is mindig végződik jól), sokkal bátrabb, mint aki eleve menekül és nem meri élni az életet.