Az eldobott, megalázott nők (és férfiak) nagy sebeket szereznek, és - hacsak nem valami magas rezgésű guruk - képesek tovább vinni további kapcsolatba a sértettséget.
Igen gyakori, hogy a megcsalt, megalázott feleségek hosszú ideig nem találnak magunknak minőségi kapcsolatot, és sokáig egyedül maradnak. Belőlük lesznek a férfigyűlölők, akik rettegnek a másik nemtől - még ha belül vágynának is ölelésre, társas boldogságra - belül félnek attól, hogy megszeretnek valakit, aki később ugyanúgy eldobja őket, mint az exük. Ebből ördögi kör,elmagányosodás alakulhat ki.
A ma jellemző társadalmi probléma - az általános társtalanság nagyrészt a fenti jelenség következménye. Mert az emberek nem mindig jeleskednek empátiában. A másikat csak használati tárgynak látják, amit el lehet dobni, mint egy megunt játékot.
Nem éri meg, mert karmikus következmények alakulnak ki - ha te kidobtál valakit tapintatlanul, a következő szerelmed majd téged aláz meg. Tehát - nem éri meg tisztességtelennek lenni.
Szakítani is tudni kell! Mindenképpen gondolkodj a másik fejével -értsd meg őt! Minden ember önmagában egy csoda!