Mit lehet olyan időszakban tenni, mikor minden létező, nehezítő körülmény ott van az életedben?
- Ilyenkor is maradj meg a belső központodban! Bármilyen igazságtalanság, vagy rossz dolog ér - próbálj felül emelkedni a problémán, és kívülről szemléld, mintha egy mozifilmet látnál. A tapasztalatok szerit - ha idővel vissza nézünk nehézségeinkre - össze áll a kép, és kiderül, mi miért történt - és hasznunkra is válhat!
- A munkanélküliség, vagy társ nélküliség (vagy társas magány) arra tanít - ne kívülről, hanem belülről keresd a boldogságforrást - csendesedj le, lazulj, fordítsd energiádat önmagadra!
- Sajnos igaz, (annak ellenére, hogy divatos lőzung) hogyha mosolyogsz - nem biztos, hogy visszamosolyognak. Ennek ellenére próbáld meg - mert nem vesztesz semmit vele. A szomorúság a környezetedet is lehúzza - ami negatív spirált okoz. Az az igazi hős, aki megpróbáltatásban is igyekszik derűs maradni!
- Bármennyire rosszul bánnak veled az emberek, bármennyi fonákságot tapasztalsz - próbálj jó ember maradni! Ez az időszak a rendes embereket próbálja meg igazán - a negatív energia megpróbál behúzni minden igaz lelket. Rossznak lenni látszólag könnyebb - de hosszú távon nem kifizetődő - ők járnak csak igazán rosszul!
- Próbálj az élet apró örömeire koncentrálni. Legalább van interneted, ennivalód, van 1-2 barátod, és az egészséged is megvan.
- A rossz időszakban az a jó, hogy ettől csak felfelé vezet az út. Ettől csak jobb lehet... és csupán időszakos a káosz - utána eljön a tisztulás időszaka.

.........................

Miért olyan sok a negatív ember? Miért őszintétlenek a barátságok? Miért nem akarnak a férfiak komoly kapcsolatot? Miért van rosszindulat? A sok száz ok közül kiemelném a legjellemzőbbet:
Minden emberben benne van a jó, az isteni mag. Mindannyian Isten egy-egy darabkája vagyunk.
De emellett érzékenyek, és sérülékenyek is. A világban nem angyalkák, mégcsak nem is plejádi mesterek járnak kelnek - hanem emberek, akik sok terhet, gondot, csalódást cipelnek.
Elég egy pohárka bor, egy fronthatás, egy nehézkes bolygóállás, vagy apró-cseprő probléma - már megy a civakodás, a szakítás. Mert a többség nem igazán tudatos - és a hiányra összpontosítanak. A barátságok többnyire az irigykedés ,a nagy ego miatt mennek tönkre. Mert nem örülünk a másik örömének (ami az álarc alatt lehet szenvedés is).
A párkapcsolatok felhígultak. A gonoszkodó férfiakban (és nőkben) ott él egy síró, elhagyatott kisfiú/kislány , aki már nem hisz a szerethetőségében. Szeretetet, barátságot, szerelmet az tud adni, aki szereti magát. De hát ki szereti magát, ha csak pofonokat kapott, folyamatosan csalódott? Az egészséges önszeretethez valódi tudatosság, hit szükséges.