|
Munkamánia
2021.10.07. 20:46
Neked mi a fontos? Sok mindentől függ - pl. milyen életszakaszban vagy, mennyire vagy spirituálisan fejlett, összeszedett, milyen a környezeted, a körülményeid, milyen habitussal, egyéniséggel születtél, mi a sorsfeladatod...
Sajnos sokan előtérbe helyezik a munkát - és nem mindíg azért, mert annyira szeretik hivatásuk (bár jó esetben ilyen is van) - hanem, mert mindenek felett az anyagi javak hajszolása áll.
Persze, ha súlyos anyagi nehézség, adósság van, vagy fontos dologra gyűjt a munkacentrikus ember, az megérthető.
De sokan túlzásba esnek, és munka alkoholizmusba, függőségbe menekülnek. Persze, egy válás, szakítás, vagy egyéb nagy csalódás után akár a munka terápiás jelleggel is bírhat.
De egy idő után az egészség rovására mehet. Aki nem tud pihenni, lazítani, éjjel is kattog az agya a munkákon, akkor bizony nagy bajban van. Ha rendszeresen ilyen jelenséget tapasztalsz magadon, vagy családtagodon, ideje segítséget kérni.
Ha nem tudsz lazítani, pihenni, nem törődsz a pároddal, elhanyagolod szeretteidet, a hétvégéid is a munkáról szólnak - akkor saját sírodat ásod meg.
Pár hónapig, vagy fiatalon pár évig még talán elemegy az ilyen feszített munkatempó, de később meglesz a böjtje. Hiba lesz meg a villa, kanál, nyaraló, hiába utazol a Bahamákra évente ötször - ha közben a mentális zaj hajszol, kínoz, és újabb munkákra sarkall...
Ez egyfajta pszichés betegség. Fel kell ismerni a problémát.
Gondold át - a munka nem fog hozzád bújni, átölelni. Ha beteg vagy, a munka nem fog ápolni. Ha idős leszel, nem fogja senki a kezed - eseteleg valami érdekkalpcsolat megtalálhat, ami nem az igazi.
Ha van párod, elriasztod azzal, hogy nagyon keveset vagy vele, a kütyük nem pótolják a személyes energiát!
Ha a párod szeret, nem biztos, hogy a vastag bankjegyeidre, és az üzleti sikereidre kíváncsi, hanem jobban örülne egy kettesben töltött sétának, amik egyre inkább elmaradoznak. Az ilyen kapcsolatban maximum az érdekemberek maradnak meg - de az inkább gazdasági szövetség, nem szerelem, és nem társkapcsolat...
Gondold át, mit veszítesz, ha lemondasz a szerelemről?
Ha lemondasz a családi boldogságról?
Ha pároddal csak telefonon, és chaten tartod a kapcsolatot? Szerinted ez neki jó? És neked?
Persze lehetnek futó kalandjaid is, de a szexpartner nem fogja a kezed karácsonykor... A tartós, de laza kapcsolat meg túl sekélyes...
Ha csak hébe-hóba látod gyerekeidet - nekik milyen anya/apa képe lehet?
Tiszeld magad annyira, hogy időt szánsz a pihenésre, és ha hajcsár főnököd van, legyen annyi önbecsülésed, hogy nemet mondasz az extrém túlórákra, hétvégi munkákra!
- Tiszteld meg párodat (ha van), hogy időt szánsz rá személyesen is, nem csak chathuszár vagy, hanem talpig férfi/nő!
- Tiszteld gyermekedet (ha van), hogy vele is érdemeben törődsz nemcsak Skype-apuka vagy!
- Tiszteld barátaid (ha vannak), hogy időnként együtt töltsz velük egy-egy kellemes délutánt!
- Tudatosan tervezd meg idődet! Rakj priorítás sorrendet - úgy, hogy szeretteid is előkelő helyen legyenek!
- Mondj nemet a pusztító média tartalmaknak! Iktasd ki a tévét, a reklámokat ne hallgasd, kerüld ki, mert csak az agyunkat mossák!
Társadalmi ráhatás is munkálkodik: -"Csak dolgozz látástól mikulásig, és termeld a vagyonod, hogy megint csak fogyassz, vedd meg a szuper (kétes színvonalú) termékeket..."
Aki munkamániás, ajánlom, járkáljon a temetőben - és gondolja át, hogy a sírba nem viheti el a pénzét, üzleti sikereit. Meg hát nem életbiztosítás a túlhajszolt munkatempó, sokan az ötvenet sem érik meg.
A Kaszás különösen szereti a mammonnak szolgáló, stresszben, teljesítménykényszerben élő bábokat...
Az égi tanács előtt miről is számolhat be egy munkamániás?
A szeretet, a minőségi emberi kapcsolatok többet érnek a milliós mobiloknál, és Gucci táskáknál! Legalább is - szerintem.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
