|
Mese a felelősségről
2021.12.03. 18:14
Manci nem kedveli az esőt, így mogorván slattyogott a boltba.
Az eladónő kedvesen, begyakorolt mosollyal fogadta, szívélyesen kínálgatta a portékáit:
- "Nézze, milyen szép almánk jött!" - Ám Manci nem hatódott meg ettől:
-" Mennyi sápadt zöldség, pocsék az árú! Milyen rossz szag van ebben az üzletben! Milyen szűk ez a vacak kis bolt! Minek vannak egyáltalán? " - majd becsapta az ajtót, és elcsörtetett.
Az idősödő eladónőnek - bár megszokta a hasonló helyzetet - mégis oda lett a jókedve, kisebbségi érzése lett:
- " Biztos rosszul vezetem a boltot, és nem kedvelnek a vevőim, pedig a lelkemet beleeadom, hogy szép, friss áruval szolgáljak!!"
Morcosan utasítgatta Katót, a tanulólányt.
Szegény Kató pedig nagyon igyekezett - de főnöke állandóan csak a hibát látta benne. A főnöknőnek nem a lánnyal, hanem Mancival volt baja. De hát - őt úgy nevelték, mindig a vevőnek van igaza ... így Katón töltötte ki a frusztrációját.
Ettől a lány stresszes lett, és hibát hibára halmozott, pedig egyébként ügyes kezű, szorgalmas teremtés...
A nap végén a főnöke elbocsátotta, mert nem kell neki ilyen "suta" alkalmazott.
Kató nagyon elszomorodott, mert nehezen találta ezt a munkát, és nagyon bízott benne, hogy tartós állása lesz, és ki tudja fizetni lakása törlesztő részletét.
Nem értette, hogy a kezdetben nagyon szimpatikus főnöknő miért lett ennyire kritikus vele kapcsolatban.
"Biztos rosszul dolgozom, béna, ügyetlen vagyok!" - mondogatta magában - a rossz érzését fokozta a bank sürgetése.
Aztán próbálta magát összeszedni, de a hite már nem volt erős.
Új állásokat pályázott meg, és ha nagy nehezen talált is valamit, előre vetítette, hogy "úgysem fog sikerülni, hiszen a múltkor is felsültem!" Így a következő munkahelyek sem lettek tartósak.
A tartozásai csak nőttek. Mivel az önbizalma egyre inkább megnyirbálódott, a kisugárzása veszített fényéből, és a párkapcsolata is megsínylette... a párja idővel lelépett, mert nem bírta barátnője panaszait.
A bank pedig... na, most sürgősen abbahagyom a meseírást, mert kezd horror sztoryba átcsapni.
Ha Mancinak aznap jó napja lett volna, az én mesém is boldogabban végződhetett volna!
Mit is akartam ezzel a mesketével elérni? Ügyelj gondolataidra, mert ez határozza meg szavaidat! Ügyelj szavaidra, mert ez határozza meg tetteidet!
Felelős vagy magadért - sőt - a többi emberért is - egy bolond százat csinál! Ne légy olyan, mint Manci - mert egy ártatlannak tűnő beszólás akár sorsokat tehet tönkre!
Persze, a főnöknő sem állt a helyzet magaslatán, és Kató is dolgozhatott volna magán - de ez más tészta.
Persze ez az írás elég sarkos. De érdemes átgondolni, hogy sokszor apróságokon múlik, mivé fajulhat egy helyzet...
Horváth Anett
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
