Pár furcsaság a szerelem témájában: - Divat még a szerelem? Létezik ugyan - bár manapság a "szerelem" szót kevésbé használják - ikerlángot, ikerlelket, duálpárt mondogatnak helyette spirituális fórumokon - talán úgy misztikusabban hangzik. A szentimentalitás a mai kemény világban már-már nevetségesnek hat.
Óriási divatja van ( vagy talán nem is divat - inkább szomorú világjelenség) a szingliségnek, és a laza, jövő nélküli, hébe-hóba kapcsolódásoknak.
Ugyan a bankok (állam), és a kisebb-nagyobb egyházak tesznek némi kísérletet a tartós kapcsolatok, házasságok propagálására, nem túl nagy sikerrel. Házasságot többnyire csak teherbe esés után, és banki hitel - CSOK reményében köttetnek, kevés jön szívből, Isten áldását kérve - inkább érdekből, anyagi megfontolásból.
A nők (mármint a nőies nők) mindent megtesznek azért hogy kötődjenek, szeressék őket, a biztonságra törekednek, míg a férfiak kollektív tudatában ott van a mérhetetlen szabadságvágy, az autonómiára való törekvés.
Valahogy kegyetlen dolog ez - aki az embert - és a nőt, és férfit megalkotta - sajnos nagy kihívásra ítéltette az emberi lényt. A férfi - és a női lény nagyban különbözik. Valamelyik félnek engedni, alárendelődni kell - mert az egészséges kompromisszumot meghozni nagy kihívás.
Ma már nem, vagy alig védi valami felettes szerv a társkapcsolatot, a családot.
Minél odaadóbb a nő, annál jobban visszariad a férfi. Jaj annak a nőnek, akik időnként felhívják kedvesüket, vagy sok kedvességet adnak a kötelező női tartózkodás helyett.
Mindezek tapasztalata után sokan csalódottságukban falakat növesztenek, ahelyett, hogy hidakat gyártanának, a korábban odaadó nő csalódottságában bezárkózik.
A férfiak (tisztelet a kivételnek) egymásnak adják a tippet, hogy melyik nő kapható könnyen, melyik netes appon lehet több alkalmi partnert gyűjteni, és hogyan lépjen le gyorsan a ragaszkodóvá vált barátnőtől. Cikinek tartják, ha egy nő odaadó, ragaszkodó -noha eredendően ezek nőies, femin tulajdonságok - régen ez erény volt, ma már megnézheti magát az a nő, aki jobban szeret, és ki is mutatja.
Ma ott tartunk, hogy szeretni "szánalmas". A sok "szuper" motivációs guru kifejti, hogy egy odaadó ember az kiszolgáltatott, társfüggő -sőt- olyat is olvastam már, hogy egyenesen "nárcisztikus" - aki kifejezi érzéseit a másiknak, és szívesen, és viszonylag sokat van a párjával. Mert hát - "Minket ne birtokoljon senki, mert olyan nagyon nagyok királynők/királyok vagyunk! "
Sokan megriadnak a szeretettől, a kedvességtől mert ők nem szeretik magukat, komfortzónán kívül számukra a szerelem frekvenciája. Kegyetlen, elérhetetlen nőkhöz vonzódnak.
Az ám: viszont így boldogak sem lesznek.
Vannak akik szeme nem lát túl a netes pötyögéseken, ritkásan kivitelezett, szex, vagy/és panaszkodás alapú randikon. Árgus szemmel vigyáz arra, hogy nehogy behálózza valaki, és mélyebb kötődés alakuljon ki!
Ha egy szerelmes pár boldog szimbiózisban van egymással - megkapják, hogy "Túlzottan függtök egymástól", "Egyedül kellene megvalósítanod magad" "Szánalmas társfüggők vagytok" "Papucs vagy talán?" -megjegyzéseket. Irigy szavak ezek, csalódott, sebzett emberektől.
Olyan furcsa, hogy belül mindenki a szeretetre, szerelemre vágyik.
Mégis - olyan sokan félnek tőle, ezáltal megfosztván maguktól ezt a csodálatos frekvenciát!
AJÁNLOM AZ OLDALT
